Bámulatos, hogy hány bőrt húztak már le a Harry Potter-őrületről. Eddig példa nélküli az a próbálkozás, amelynek következtében mi is elmerülhetünk a varázslótanoncok kedvenc könyveiben.

Az Animus kiadó gondozásában jelent meg az az ismeretterjesztő kézikönyv, amit annak idején még maga Rubens Hagrid is rongyosra lapozott. Aztán persze el is felejtett mindent, főleg, amit a sárkányok veszélyfokáról olvasott.

A Harry Potter sorozat harmadik kötetéből megtudhattuk, hogy a történetben szereplő, azonos címet viselő könyv maga is veszélyes és harap, nemcsak a benne szereplő személyek.

Nade lássuk, miről is olvashatunk a nevezetes műben! Rögtön a belső kezdőlapon, amit a figyelmetlenebbek talán át is lapoznának, egy girbegurba kézírás ötlik a szemünkbe. Na igen, ne feledjük, ez egy eredeti tankönyv másolata, a firkálmányok pedig, amelyek a könyv további oldalait is díszítik, csak növelik az olvasó csodálatát. Nem kevésbé meglepő a tény, hogy az előszóban, amelyet normális körülmények között szintén szívesen mellőznék, Albus Dumbledore, a Roxfort igazgatója ajánlja figyelmünkbe a művet.

Ami pedig ezután következik, az már maga a mese. Megelevenedik előttünk a Tiltott Rengeteg, minden rémes és kevésbé veszélyes lakójával egyetemben. Hasznos ismereteket szerezhetünk a kimérákról és kákalagokról, de azt is megtudhatjuk, miért nem érdemes összefutnunk egy óriáspókkal a sötétben.

Persze vannak ártatlan és kifejezetten unalmas lények is, például a gnómok, akiket a fejünk fölött megpördítve úgy elszédítünk, hogy nem találnak vissza a kertünkbe.

Az óvatos szerző ikszekkel jelölte a varázslények veszélyességifokát, és persze Harry és Ron is hagytak néhány sajátos lábjegyzetet. Harry Potter rajongóinak kötelező, egyben nagyon szórakoztató olvasmány.